Azt mondta a zsűri, hogy tetszett neki... most mit mondjon, azt hogy nem tetszett? 

A kommunisták által betiltott könyvek és művek

A kommunizmus szót alapvetően Karl Marx és Friedrich Engels használta különféle nincstelen és osztály nélküli emberekre. Egyfajta megmozdulás, esetleg munkásmegmozdulás eredménye is lehet. Az ideológiát a Kommunista kiáltványban fogalmazták meg, amely több kérdést is felvetett. A kormány erejét a nép jelképezi, ők az egész ideológia „szereplői”; a társadalom és a kormányzás csak együttműködéssel fejlődhet. Ha sikereket akarnak elérni, össze kell fogni.
            A demokrácia nem engedheti meg a kommunizmust, a kapitalizmus nem létezhet együtt a kommunista diktatúrával, ez volt Sztálin elmélete. Míg előbbi engedi a magántulajdont, utóbbi megszünteti azt és államosít mindent: gyárakat, iskolákat, vasútállomást. A gazdákat és parasztokat egy helyre, úgynevezett tsz-ekbe tömörítették. Majd az állam megszabja, hogy kinek mennyi jár. Majd mi kiosztjuk.

 A kommunizmus alapvetően egy szélsőbaloldali propaganda, amely a munkásosztály érdekeit képviselné, azonban ez a Szovjetunió létrejöttével, majd 1945 után a keleti blokk megalakulásával nem történt meg. A mi oldalunkon szovjet mintára kellett cselekedni az ország vezetőinek. Az enyhülést talán a Kádár-korszak jelentette, aki Moldova György szerint az itteni szocializmusban egy demokráciát hozott létre, burkoltan voltak jelen a szocializmus jegyei.
            Akkoriban mindenhonnan csak azt lehetett hallani, hogy szovjet kutatók és tudósok feltalálták még a spanyolviaszt is. A VHS-ek idejében rossz, semmitmondó szovjet filmekben mindig ők nyertek, olyan nem volt, amikor nem így lett volna. Még a csillagokat is lehozták az égről.
            A kommunizmus jegyei mai napig megtalálhatóak a világon; kommunista diktátorok, többek között Raúl Castro és Kim Dzsongun is ateista. Tagadják bármilyen isten létezését. Ha Magyarországon és a szomszédos államokban ilyen „nagymértékű” kommunizmus ütötte fejét, hogyan fordulhatott elő, hogy a Biblia és mindenféle imakönyvek nem voltak betiltva?
            Felelőssé tehetőek-e a kommunisták bármiért is, amit Magyarországon csináltak? Úgy gondolom, igen. Már elég azt megemlítenem, hogy gyönyörűen néznek ki a szovjet minta alapján felemelt lakótelepek, mint pl.: a Jósaváros és az Örökösföld. Hiába lefestik, attól még nem fog jól kinézni. „És mégis, ha a kutyaszart bevonják cukormázzal, attól még nem lesz belőle habos torta, cukormázas kutyaszar marad.”- Stephen King (Tűzgyújtó).Nincsen nyugat és polgári demokrácia, majd mi intézkedünk ennek ügyében. Te csak menjél dolgozni, majd az állam, pontosabban a munkásnép előteremti azt, amiből gazdálkodni kell. Arról már nem is beszélve, hogy az akkori Szovjetunióban is Sztálin elvtárs mindenféle koholt vádakkal és perekkel megtisztogatta a pártot, leszámolt a párton belüli ellenségeivel. Bármit képes lett volna megadni, hogy ő kerüljön hatalomra, s végül az ő kezébe futottak össze a szálak. Tulajdonképpen már Lenin kiépítette a rendszert, Sztálinnak csak folytatnia kellett. 1953-ban, Sztálin halálával más szovjet főtitkárok és vezetők vették át a hatalmat, mondhatni, talán elkezdődött az enyhülés időszaka. Azonban Szovjetunió és USA között továbbra is fennállt az ellentét, de tényleges harc nem robbant ki a két nagyhatalom között.
            Amíg nyugat gyártotta és fejlesztette a különféle, jobbnál jobb technikákat, addig keleten örülni lehetett annak, ha valakinek volt már egy rossz „Sokol” rádiója, vagy egy ócska „Videoton” magnója, esetleg Lengyelországból behozott mindenféle okosságok.
            Az 1969-ben alakult Beatrice együttest erős rágalmazások érték; be kell tiltani, ez nem mehet tovább, hogy ekkora szólásszabadságot kapjon egy együttes. Igénytelen zenével titulálták a „’Ricét”, túl megosztóak voltak hobó megjelenésükkel, holott már 1957-ben a The Beatles megreformálta az emberek elképzelését a rock zenéről.  A Beatrice csak hasonló zenét szeretett volna játszani a későbbiekben, mint az AC/DC és a Deep Purple. (1991-ben koncertezett a „Deep Purple” Nyíregyházán, a stadionban. Többen voltak jelen, mint amennyi jegyet eladtak és amennyi férőhely a rendelkezésre állt.) Szerintem ez is tükrözi azt, hogy mennyire jó együttes a „Deep Purple”, de a Beatricének tilos ezt művelnie. A rock mindig is a lázadásról szólt, nem a megalakulásról. Hol vannak most azok, akik megmondták, hogy a Beatricét nem szabad engedni fellépni, meg a „’Rice” így, meg úgy? És hol van most a Beatrice?
            Egyébként csodálom, hogy hasonló mesterműveket, mint a Zabhegyező (The CatcherintheRye) nem tiltottak be, bár szerintem ez annak is köszönhető, hogy olyan „példaértékű” volt a keleti kommunizmus, hogy 25-30 év is eltelt, amire megjelent bármilyen könyvből is a magyar fordítás. Akkoriban meg nem volt olyan, hogy el lehet dönteni, hogy én angolul szeretnék tanulni, esetleg németül, franciául. Oroszul, mert az világnyelvnek számított akkoriban. Mark David Chapman a Zabhegyezőt adta át az amerikai rendőrségnek, miután meggyilkolta John Lennont, a The Beatles frontemberét. Ő csak híres akart lenni, az mindegy volt, milyen módon. Erősen tiltakoztak a könyv ellen az Egyesült Államokban, azonban országos betiltásra nem került sor.
            Mindig is voltak, meg lesznek olyan emberek, akik csak úgy átveszik egy ország irányítását, teljesen átreformálják az egészet, majd beleesnek a saját gödrükbe, amit maguk alá ástak. Magyarországon Szálasi 1944. október 16-án átvette a vezetést,  ő már nem is  miniszterelnök, hanem nemzetvezető volt. Mitől különbözött ez a tisztség?  Megjelentette a saját könyveit, többek között A magyar állam felépítésének tervét, amely mindössze 46 oldal volt. 46 oldalon keresztül akarta felépíteni Magyarországot, szerinte teljesen máshogy kellene irányítani. Kivégzése után betiltották a könyveit, többek között az Aláaknázott Európát is, amely túlságosan szélsőségesnek bizonyult. Manapság már bárki elolvashatja.
            1945-ben, a II. világháború után számos németbarát könyvet a tiltólistára helyeztek, betiltották az összes zsidótörvényről szóló rendeletet. Szovjet nyomásra A Napkelet lexikona gyűjteményt is le kellett venni a polcról, erőteljesen fasisztának és szovjetellenesnek találtak egy magyar kétkötetes általános lexikont. Magyarországon Wass Albert könyveit és műveit sem lehetett kapni. Minden, ami egy kicsit is jobboldali, esetleg túlzottan is radikális volt, nem lehetett hozzájutni. Leszedték a kínálati listáról az ilyesmit. Ami a kommunizmus elveit sértette, ellene volt bármilyen mértékben, tilos volt árusítani, forgalmazni. Kínában például mai napig tiltottak az afféle termékek, amelyek az országot tűntetik fel hátrányosabban, negatívabban, mint amilyen az valójában. Igaz, Anne Frank naplója nem kommunista jellegű, azonban az is vitatott, hogy egyáltalán Anne Frank írta a bejegyzéseket, de számos helyen a tiltólistára került annak tartalma miatt.
            Szerintem sokan hallottak, tanultak már Franz Kafka híres novellájáról, Az átváltozásról. A műben a főszereplő egyik nap arra ébred, hogy féreggé változott át, tökéletesíti a metamorfózist. A kommunizmusban ilyesmiről álmodni sem lehetett. Ha a főszereplő a kommunizmus világában élne, akkor az átváltozása nem volt hiábavaló, a kommunisták elveitől, a vezetéstől és a kormányhatalomtól szeretett volna elszabadulni, azonban a könyvben teljesen más értelmet ad Kafka. Nem szabad egy egész nemzetre ráerőltetni egy vezetés akaratát és hatalmát. Ne változzunk meg azért, mert mások így tartják jónak. Ezt testesíti meg Kafka műve is. „Nem a népnek kell félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől.” A kommunisták a megjelenéssel egybevetve bojkottálták, betiltották a könyv nyomdában való megjelenését.
            Sinka István – Fekete bojtár vallomásai könyvét az abban megjelenő fasizmus és szovjetellenesség miatt nem engedte nyomdába az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Több ponton is megsértette a törvényt és a szabályt a könyv, de hasonló jelleggel került fel a listára TormayCécile – Bujdosó könyv, esetleg Baktay könyve, az India szabadságot akar is.
            Szerintem azzal semmit sem lehet elérni, ha betiltanak egy könyvet, vagy bármit is, csak azt, hogy az emberek még inkább kíváncsiak lesznek rá. Egyértelműen a kommunista rendszer ellen tanúskodtak ezek a könyvek . Ha olyan jó lett volna a kommunista diktatúra, akkor nem lett volna szükség az efféle könyvek betiltására, hiszen ez csak a rendszer gyengeségét mutatja a nép felé; mindent el kell törölni, ami a kormány és a rendszer útjába áll. Szóval ezek a könyvek jelenthettek valamit a vezetők szemében, afféle szálka volt, kés a gyomorban, hogy valaki ki merte mondani, hogy nem jó, ahogy kormányoznak és nem jó, ahogy bánnak az emberrel.
            A kommunisták azt is elérték sok helyen, hogy a Grimm-meséket tiltsák be, egyszerűen túl erőszakosak, az állatok emberi tulajdonságokkal vannak felruházva és brutálisak. A Micimackó sem járt jobban, valami hasonló volt a kifogás sújtotta Milne regényhősét is. De egyébként bármi, ami a nagy nyugatról jött, azt vagy nem lehetett kapni, mert nem helyezték forgalomba, vagy egyszerűen tiltólistás lett. A sokak által ismert Coca-Cola 1886-ban jelent meg, azonban nálunk majdnem 100 év elteltével lehetett csak hozzájutni akárcsak egy üveghez is. Kivételt képezett, ha nem volt valakinek nyugati ismerőse. Nem volt itt semmi sem. Igaz, az elmondható, hogy legalább munka az volt. Mindenből egy választék volt, vasárnap zárva tartottak a boltok is, akárcsak most. A vasárnap legyen a családoké. De holmi egzotikus dolgokat, pl. banánt nem nagyon lehetett kapni a boltok polcain.
            Talán mégis volt valami jó a magyarországi szocializmusban, azonban 1989. október 23-án elsöprődött és utána soha többé nem is létezett. Megszűnt létezni egy félévszázados történelmi korszak. Az új rendszer csak próbálja eltüntetni a réginek a nyomait; átnevezték az utcákat, eltörölték a  Béke mozit is, de valójában mindenki emlékezni fog arra, hogy volt egyszer egy ilyen rendszer.

Sikerült megejteni a Life is Strange befejező részét, aztán gondoltam, megér egy bejegyzést a dolog, mert felmerült néhány gondolatom. 

Igazából nem is akartam én vele elkezdeni játszani sem, úgy mondták, hogy próbáljam ki, mert nagyon jó. Adtam neki egy esélyt. Az alap felállás szerint mi vagyunk Max Caulfield, s fotózást tanulunk a helyi gimnáziumban, Arcania Bayben, amely egy fiktív kisváros Oregon államban. Igazából a főszereplő szüleiről nem sokat tudunk meg, ugyanis kollégisták vagyunk, aztán csak néha jön 1-2 SMS. Éppen ülünk az órán, a tanár a nagy művészeket magyarázza, amikor kicsengetnek az óráról. Mi rögtön a női mosdóba megyünk, ahol szemtanúi leszünk annak, hogy legjobb barátnőnket, Chloe-t lelövik. Igazából ez az első 5 perc, szóval nem árulok el vele nagy titkot. Aztán hirtelen megint az órán vagyunk. Valahogy visszatekertük az időt. Itt kezdődik a bonyodalom, ugyanis Chloe-t megmentjük, s nekünk ki kell nyomozni, hogy miért akarták lelőni a legjobb barátnőnket. Azonban az idő nem szereti, ha csak úgy tekergetik. Egyfajta pillangó-effektus jön létre, aminek akkora következménye van, hogy a játék végét erősen befolyásolja, ugyanis a döntéseink alapján alakul a történet. Igen, lehetőségünk van beszélgetéseket visszatekerni, de én egyszer sem tettem, hogy megnézzem, mi a másik opció, bár néha rákényszerít a játék. Nagyon hamar beszippantja az embert a játék, minden döntésünk kihatással lesz. De igazából nem is ez viszi el a játékot, hanem a karakterek és a történet kidolgozottsága. Szerintem fantasztikus, hogy mekkora karakterdrámát képes felvezetni. Lesz itt vallásos lány, tipikus gyökér csaj a gyökér barátnőivel, ügyetlen lány, tróger lány (ez jelen esetben Chloe). Barátnőnkről kiderül egy pár dolog, de szerintem alapvetően Max és Chloe barátságára épül az egész történet, így a játék végén hasonlóan döntöttem. Az a szomorú, hogy mind a két döntés szomorú a maga módján, de el lehet játszani a gondolattal, hogy ha hasonló helyzet lenne, Ti mit lépnétek. Csak dicsérni lehet a Square Enixet, hogy összedobta ezt a kis játékot. Alapvetően 5 fejezetből áll a játék, fejezetenként 2-3 óra játékidővel. Ez attól is függ, mennyire mélyül bele valaki a játékba, ugyanis rengeteg emberrel lehet beszélgetni, s hasznos információkat megtudni. 

Maxet egy tipikus jó karakternek ismerjük meg, aki inkább kimarad az illegális dolgokból, de aztán hamar rájön, hogy ez így nem fog működni, ahogy elképzelte. Olyan változáson megy keresztül, hogy szerintem ilyet Jaime Lannister karaktere óta nem is láttunk, de ugyanez elmondható Chloe-ra is, ugyanis ő először hülyének nézi Maxet, nem hisz neki, de ahogy halad előre a történet, sokadszorra is bebizonyosodik Max képességének ereje. A mellékes dolog is hamar kiderül az első epizód végén, azonban még nem fenyeget senkit és semmit sem, azonban a játék végén a mellékes dolog központi elemmé növi ki magát, s nincs mit tenni. 
Mondanám, hogy ajánlom mindenkinek ezt a játékot, de hazudnék, ha így lenne. Szerintem van egy bizonyos kor, ami alatt valaki nem is értené a játék mögöttes tartalmát, na meg a pillangó.hatást sem. De szerintem egy középiskolás simán megérti, hogy miről is van itt szó, mert a mélyebb tartalom egyáltalán ne az, amiről kívülről szól a játék.

Létezik ez a közösségi szolgálat, amit sokat összekevernek a közmunkával. Ez a kettő nem csereszabatos egymással, már csak a jelentésük sem. Én csak az előbbivel foglalkoznék, viszont azt nem tudom, hogy minek. Elmondhatom, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy én megismertem a közösségi szolgálat jó, a jedi oldalát is, nem csak a rosszat. 

2012-ben hozták be ez a "törvényt", hogy 50 óra közösségi szolgálati munkára köteleznek minden érettségizni vágyó fiatalt a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban. A szakiskolákról nem tudok semmit sem, hogy ott merre, hogyan működnek a dolgok, de igazság szerint nem is érdekelnek olyan szakiskolák, ahol már csak valakinek a bekerülés protekcióba került. Elhiszem, hogy vannak tanulni vágyó szakmunkások, meg jó munkásemberek, de szerintem az kész vicc csak azért menni egy szakiskolába, hogy ne kelljen tanulni és érettségizni, s miután a 3 éves dolgot 5-6 év alatt elvégezte, ülni a nagy semmin, amit maga köré "teremtett". Ha azt vesszük, a magyar oktatásról lehetne még tárgyalni, de majd azt máskor.

Szóval, a közösségi szolgálat lényege, hogy igazoltan le kell dolgozni (szolgálni) 50 óra munkát még az érettségi előtt. Ha nincs meg, nem mehetsz érettségizni. Mondjuk kitalálhattak volna valami olyan rendszert is, leérettségizhetsz, csak maximum nem kapod a bizonyítványt készhez, amíg nincs meg az elvárt óra. Szar ügy, de ez van. Pont akkor kellett ezt kitalálni, amikor mi kezdtük a középiskolát. Nevermind, majd mondták, hogy fog jönni egy tag valahonnan, aztán majd elmagyarázza, mi hogyan működik. El is jött az ürge, bár igazság szerint nem tudom, hogy egy ilyen embernek mi pontosan a foglalkozása, de őszintén nem is érdekel. Elmagyarázta, bár szerintem felesleges volt, ahogy megkaptuk a füzetet, minden le volt írva benne részletesen. Nagy örömünkre már csak 49 óra várt ránk, mert 1 volt a felkészítés. 

Fel volt ajánlva, hogy hová lehet menni dolgozni, esetleg mi is köthettünk más szervezetekkel is szerződést, azonban a szabályzatba van fektetve, csakis nonprofit szervezetekhez mehetünk. Tehát ha anyu, apu a helyi ABC-ben dolgozik, még csak meg sincs a lehetősége annak, hogy bepecsételtetem az 50 órát, aztán utána szarok az egészre. Pár haverral elmentünk az állatkertbe azzal a céllal, hogy majd 10 órát fognak igazolni. Ilyen előre megszervezett dolog volt, aminek egyetlen egy jó oldala volt: ingyen mehettünk állatkertbe. Igazából semmi másra nem volt jó, szó szerint bepaliztak minket, hülyének lettünk nézve az egésszel. Az ember azt hinné, ha már dolgozni kell, akkor már valamilyen hasznos munkát fog végezni, azonban a mi esetünkben ez nem így történt. Adtak egy rossz gereblyét, aztán kiküldtek valami erdőbe, azzal a tekintettel, hogy "akkor gereblyézzé', bazdmeg". Nem tudtam hová tenni, minek egy olyan erdőben összegereblyézni a levelet, ahol senki sem jár, meg egyáltalán minek kell egy erdőben ilyeneket csinálni? De legalább minden évben elsüthetik, (csak nem nekem) mert minden évben lesz újabb falevél, amit össze lehet gereblyézni. Egyszóval olyan munkát adtak, amit amúgy senki sem szokott elvégezni. Nem mondom, hogy a tigrisekhez akarok bemenni, de akkor legalább legyen már haszna, ha ingyen dolgozik ott egy pár fiatalember. Szerintem semmi értelme nem volt. Jó, tudom, semmit sem kellett csinálni, de akkor is, értelme sem volt eljárni a munkára, csak leigazoltak 10 órát, aztán annyi. 

Untuk az állatkertet, inkább váltottunk. Felkerestük a helyi Állatbarát Alapítványt, aztán ők mondták is, nyugodtan lehet menni. Kezdetben kutyát kellett sétáltatni a folyóparton. Még az jó is volt, de többnyire nem volt munka, csak untuk a fejünket. Kenyeret kellett törni, meg slagozni, de mind olyan munka volt, 10 perc alatt készen voltak, aztán ezért kell kibuszoznom 3-4 kilométert. Nem azt mondom, hogy nem volt egyfajta élmény, mert hazudnék, viszont munka hiányában hamar az unalom szintjééig fajult a dolog, így úgy döntöttem, hogy többet inkább nem megyek. Az utóbbi időben már kutyát se adtak, hogy sétáltassuk, csak ültünk a padon, aztán néztünk ki a fejünkből, meg az ottani dolgozókkal beszélgettünk, akik tulajdonképpen semmi munkát sem tudtak már nekünk adni. Plusz elég nagy hátránya volt télen, meg ősszel a dolognak, ugyanis végig sárban kellett volna haladnunk, ha meg akartuk közelíteni a helyez, így felejtőssé vált a dolog. Igazából jó dolog mindenféle kutyákat sétáltatni, de mindig azzal a kifogással jöttek, hogy most ettek a kutyák, nem lehet sétáltatni őket... persze, 15 percenként etetik őket? 

Még nyáron akadtam rá az Új Nemzedékre , ahol a továbbiakban csinálom/csináltam ezt az egész közösségi szolgálatot. A lényeg az, hogy színt kell vinni a középiskolások közösségi életébe, ergo mindenféle programokat kell szervezni. Nekem hatalmas szerencsém volt velük kapcsolatban, hiszen általuk megismertem pár cserediákot is, aztán ez további élmény nyújtott az angollal való kommunikálás során. Bármilyen ötlet felmerül, megbeszéljük, hogyan lehetne kivitelezni, megoldani és ha úgy van, meg is csináljuk. Megismertem egy remek csapatot/társaságot, akikkel gyakran összeülünk akár társasjátékozni is. Szóval ez az oldala nagyon jó a közösségi szolgálatnak, viszont ha nem élvezed, meg kényszerből csinálod mindenféle szar helyen, ahol a nyakadba akasztják az olyan felesleges melókat, amiket meg sem csinálnak, akkor unalmas lehet a közösségi szolgálat. Még mindig azt vallom, hogy semmi értelme nincs az egésznek, meg felesleges, s ingyen dolgoztatnak a legtöbb helyen úgy, hogy olyan munkát csinálsz, ami nem is tesz hozzá semmihez, de nem is vesz el belőle. Szóval nagy rakás hülyeség az egész, meg aki kitalálta, az is. Nem arról van szó, hogy nem akar a fiatal dolgozni,de akkor már valami értelmes munkát adjanak, vagy legalább valami szakmabeli dolgot. Ez a programszervezés szerintem nagyon jó; Mikulásra, Hallowwenra, meg mindenféle eseményre összehozunk játékos programokat középiskolások számára. Szóval igazi program-koordinátor szerepkör szinte az egész. 

Sokszor elgondolkodok azon, hogy egyes filmeknek, illetve meséknek milyen valóságtartalmuk is van a világra nézve, esetleg mivel azonosítható a történet, vagy egyes cselekményszál. 

Nem is olyan rég volt az, hogy felbomlott a Szovjetunió, de inkább ugorjunk a kezdetekhez, amikor megszületett. Leegyszerűsítve a dolog: jött Lenin, átvette a hatalmat és készen is van a Szovjetunió. Abban már sokan nem értenek egyet, hogyan is történt ez. Valaki azt mondja, Lenin puccs által jutott hatalomra, valaki pedig azt vallja, hogy nem. Döntse el mindenki saját magának, ahogyan jónak látja. 

Szóval a Disney elég híres a mindenféle feldolgozásokról, amelyeket nem is maga az öreg Walt talált ki, csak vett egy alapötletet, azt saját szája íze szerint alakította, egy kis házi körítés és kész is a szerelmes, hercegnős, megmentős történet. Mintha Shakespeare-t látnám, ő is lenyúlta a Rómeó és Júliát, nem a saját műve, nem ő találta ki az alapokat. 

Az Anastasia 1997-ben látott napvilágot és Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz hercegnő életét próbálná feldolgozni. A cselekmény a kommunista Szovjetunióban játszódik, éppenséggel Lenin van hatalmon, azonban ez nem derül ki, csupán az évszámokból. A történetet Anastasia (ezentúl Anastasia, ugyanis angolul néztem meg) nagyanyja meséli el nekünk. 1916-ban járunk, a Romanov család 300. évfordulóját ünnepli. amikor hirtelen beállít a bulira Grigori Rasputin és valamiféle lélekcserével átveszi a hatalmat a Romanov szülők felett, kitör az orosz forradalom Szentpéterváron, egyedül Anastasiának sikerül elmenekülnie és a nagyanyjának, azonban a mindössze 8 éves Anastasia lemarad, elhagyja nagyanyját. 10 év múlva járunk, Anastasia éppen egy árvaházból jön ki, egy medállal a kezében: Together in Paris. Rasputin rájön, hogy Anastasia túlélte a forradalmat, s igyekszik őt megállítani. A lány azonban amnéziás lett valahogy, nem emlékszik semmire sem, még a saját nevére sem.

Szerintem az egész mesében az a legszebb jelenet, amikor felhangzik a Once Upon a December, amit mindenkinek csak!! angolul, esetleg oroszul ajánlok meghallgatni, ugyanis a magyar csak amolyan rímfaragás, írjunk valamit, azt' jó' van úgy címen van. Semmi köze az eredeti szöveg mondanivalójához. Külön dicséret a szinkronszínészeknek is, amiért orosz hangszíneket vittek a beszédbe, még oroszul is elhangzik pár mondat, szóval ez csak plusz pont. 

Szerintem sokkal jobb volt így megnézni, hogy már ismerem a dolgok hátterét és le tudom következtetni, amit le kell következtetni. Szerintem ez a film egy csalás, de hogy nem az eredeti orosz nagyhercegnőről szól, az is biztos. Már csak a történelmi tévedések miatt sem. Anastasia 1901-ben született, de a mesében 1916-ban járunk és már 8 éves. Szóval ezt nem tudtam hová tenni. 1916-ban robban ki Rasputin által a forradalom. Azonban ez is helytelen, 1917-ben tör ki az orosz forradalom, s kb. Rasputinnak annyi köze volt hozzá, mint nekem. A cári családnév is csalóka, ugyanis Romanova az eredeti nevük, nem Romanov. Igazából az eredeti történetet még mindig homály fedi, ugyanis nem tudni, hogy ki és miért gyilkolta le a cári családot, azonban sokan állítják, hogy a kommunista hatalomátvétel következménye volt. Mai napig rengetegen meg vannak győződve Anastasia kilétéről, ugyanis egy 17 éves lány volt ő, akit legyilkoltak. Persze vannak, akik azt mondják, hogy nem ölték meg őket, mert sikerült elmenekülniük. Ami bizonyára igaz, az az, hogy valójában Rasputin egy mindenféle sarlatán kuruzsló volt, aki a Romanova család bizalmába szeretett volna beférkőzni, de meggyilkolták. 

Nem mondom, hogy rossz mese, de engem kicsit zavartak ezek a történelmi pontatlanságok, amelyek mellett nem tudtam elmenni, meg a mese végkifejlete is. Szerintem simán lehetett volna olyasmi vége, mint amely a valóságban is történt, most egy kisgyerek is fel tuja fogni, hogy drámáról van szó. Szerintem ez inkább csak egyfajta spin-off, hogy mi lett volna, ha másképpen alakulnak a dolgok.

Igazából nem is tudom, hogyan kerülte el eddig a figyelmemet a fent említett regény. Tudtam róla, hogy létezik, meg filmet is csináltak belőle, de valahogy úgy voltam vele, hogy majd egyszer elolvasom, majd ha kimegy a divatból. Sokszor van az, hogy sokan azt se tudják, hogy mi van, csak láttak egy jó filmet, aztán utólag derül ki, hogy könyv alapján készült. Erős példa erre John Green -  Csillagainkban hiba. Ott is ment az őrület, hogy láttam moziban, milyen jó volt, aztán elolvasom a könyvet. Én még nem láttam, de  a könyvet olvastam. Szerintem pont fordítva illik ezt tenni. Mondjuk a The Godfather trilógiánál elgondolkodnék, hiszen a filmek sikeresebbek, mint maga Mario Puzo könyve. De a kivétel erősíti a szabályt. Szerintem sokan azt sem tudják, hogy könyv alapján készült Coppola nagysikerű trilógiája. 

Szóval adott Suzanne Collins, mint akkoriban viszonylag ismeretlen írónő. Legalábbis én még nem hallottam róla Az Éhezők Viadala megjelenése előtt. Nem mondom, hogy történelmet írt, meg azt sem, hogy ő a napjainkban megtestesült Dosztojevszkij, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett Az Éhezők Viadala. Előtte már sok hasonló témát láttunk mind könyvben és filmben egyetemben. Elég csak Takami Kósun - Battle Royale híres regényére gondolni, esetleg a nemrég megjelent Stephen King- A hosszú menetelés művére, amely egyébként a '70-es években íródott. Egy szó, mint száz, nem új mérföldkő az irodalomban ez a téma, viszont teljesen más szemszögből közelíti meg az egészet Collins. 

A történet Észak-Amerikában játszódik valahol a nem is olyan távoli jövőben. Az egész országot 13 nagyobb kerületre osztották fel anno, azonban a 13. valamilyen oknál fogva fellázadt, elpusztították, így a történet cselekményekor már csak 12 kerület van. Megtudjuk, hogy a 12. kerület valahol az Appalache-hegység környékén húzódik, vagyis keleten. Éhínség és szegénység a mindennapi uralkodó a peremvidéken, sokaknak megfelelő élelem sem jut. Főszereplőnk, Katniss Everdeen a 12. kerületben éli mindennapjait. Iskolába jár és vadászatokon vesz részt legjobb barátjával, Gale-lel. A Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők Viadalát megtorlásként az egykori lázadásokért. Minden kerületből egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút sorsolnak ki. Nem lövöm le, ha azt mondom, hogy nem Katniss lesz a kiválasztott, hanem a húga, hiszen ez a könyv hátuljára is le van írva ekkora betűkkel. Szóval Katniss önként vállalkozik a megpróbáltatásra. Igazából nem nehéz kitalálni, hogy mi fog történni, már csak abból sem, mert E/1 elbeszélésű a történet. Igazából a hangsúly azon lesz, ami az arénában fog történni, mert csak egyetlen egy győztes lehet. Ezt úgy lehet elérni, hogy a gyerekek legyilkolják egymást. Az elején nem nagyon éreztem főhősnőnk érzelmei közt azt, hogy félne a megpróbáltatástól, mintha csak nyaralni menne, vagy nem is tudom. Aztán később ez megváltozik. Az írónő nem fél elengedni a hőseit és fegyvert ad a karakterek, így Katniss kezébe is, hogy gyilkoljon. Tetszett, hogy Katniss nem holmi plázacsaj, persze azért ő is tart a gyilkolástól, de szükség törvényt bont. 

Elég hamar végeztem vele, talán 4 napig se olvastam. A eleje kicsit lassan indult, a vége pedig gyorsan, pillanatok alatt lezárult. Kíváncsi leszek a következő részre, ugyanis egy ilyenfajta disztópikus világban hihetetlen élmény elmerülni, ahol az élet a tét. Nekem meggyőződésem, hogy az írónő a média felé mutat görbetükröt az egésszel, de aki olvasta, az tudja, miről beszélek. Felvezet érdekes gondolatokat, egy páran én is elgondolkodtam. Megjelenik benne a szerelem is, mint mozgatóelem, azonban nem ez lesz a fő témája, mondjuk úgy, hogy mellékes csak, de a végére kiforr valami olyasmi, amire én sem, de szerintem te sem számítottál. Szóval mindjárt kezdem is a 2. részt olvasni, aztán remélem, lesz ilyen jó, - hanem jobb - mint ez a rész. Amit még észrevettem, az az, hogy nagyon jól van tagolva  a könyv, szinte minden lap alján vége van a mondatnak, értelmes sortávolság, 15-20 oldalból álló fejezetek jellemzik. 

Pozitív csalódásomra kell, hogy mondjam, vannak még rendes emberek ezen a világon, még megvan néhány emberben ez a jellem. 

Tudni kell rólam, hogy hatalmas Stephen King rajongó vagyok, noha még csak nyáron kezdtem el komolyabban olvasni a Mester műveit. Sorban jöttek az olyan címek, mint A ragyogás, Cujo, Tűzgyújtó, Tortúra. Remélem, egyiket sem kell bemutatnom, hisze hatalmas sikerű művek. Tudom, nem mindenki szeretheti Kinget, de olyanok véleménye engem nem érdekel, akik életük során egy könyvet sem vettek a kezükbe még kötelezőolvasmányon kívül, esetleg még azokat se olvasták el. Igazából a kedvenc íróm még mindig George R. R. Martin, de második helyen van Stephen King és Richard Bachman, de ez most mellékes. 

Bennem sokszor felötlött az a gondolat, hogy igazából mire jó a matematika, mi újat tanít nekünk, egyáltalán van-e értelme? Most biztosan sokan mondanák, hogy igen, van, hülye vagy, nem értesz hozzá. Sokan megküzdenek a matekkal, mint tantárggyal. 

Az általános iskolás matek még azzal kezdődik, hogy az ember megtanul egytől tízig összeadni, kivonni, majd bővülnek az ismeretek a százas számrendszerben. Megtanulunk szorozni, osztani is, majd ráfektetik a hangsúlyt az algebrára, hiszen az egész középiskolai számtan alapja az algebra, megszabadulni nem nagyon lehet tőle, hiszen minden visszavezethető oda, mindent a segítségével kell megoldani. 

Szerintem baromság, hogy az embereknek 32 foguk van. Ez olyan, mintha azt állítanám, hogy mindenki kocka Zsigulival jár, aztán döntsd el, hogy igaz, avagy sem.

Alapvetően 28 fogunk van, majd később 4, úgynevezett bölcsességfog nő hozzájuk. Már akinek, ugyanis a legtöbb embernek ki sem nő egy sem. Mondhatjuk, ők a szerencsések, ugyanis nem kell foglalkozniuk vele, nem fáj. Szerintem feleslegesen van ott az ember szájában, ugyanis semmire nem jók. 28 foggal is tökéletesen elvagyunk, nem kell hozzá még 4. Tudtommal nem is nagyon szokták betömni, kihúzzák, ha úgy van. Annyira hátul helyezkedik el, hogy foglalkozni sem érdemes vele, bár megjegyzendő, hogy egy jó fogorvos igyekszik megtartani a fogakat. 

Anesztezilógia stroy

A bal 6-os

Sajnos, sok a tahó sofőr az úton, de nem is kell a közlekedést figyelni, elég csak azt megnézni, ki hogyan parkol be, aztán levonni a következtetéseket.