Sikerült megejteni a Life is Strange befejező részét, aztán gondoltam, megér egy bejegyzést a dolog, mert felmerült néhány gondolatom. 

Igazából nem is akartam én vele elkezdeni játszani sem, úgy mondták, hogy próbáljam ki, mert nagyon jó. Adtam neki egy esélyt. Az alap felállás szerint mi vagyunk Max Caulfield, s fotózást tanulunk a helyi gimnáziumban, Arcania Bayben, amely egy fiktív kisváros Oregon államban. Igazából a főszereplő szüleiről nem sokat tudunk meg, ugyanis kollégisták vagyunk, aztán csak néha jön 1-2 SMS. Éppen ülünk az órán, a tanár a nagy művészeket magyarázza, amikor kicsengetnek az óráról. Mi rögtön a női mosdóba megyünk, ahol szemtanúi leszünk annak, hogy legjobb barátnőnket, Chloe-t lelövik. Igazából ez az első 5 perc, szóval nem árulok el vele nagy titkot. Aztán hirtelen megint az órán vagyunk. Valahogy visszatekertük az időt. Itt kezdődik a bonyodalom, ugyanis Chloe-t megmentjük, s nekünk ki kell nyomozni, hogy miért akarták lelőni a legjobb barátnőnket. Azonban az idő nem szereti, ha csak úgy tekergetik. Egyfajta pillangó-effektus jön létre, aminek akkora következménye van, hogy a játék végét erősen befolyásolja, ugyanis a döntéseink alapján alakul a történet. Igen, lehetőségünk van beszélgetéseket visszatekerni, de én egyszer sem tettem, hogy megnézzem, mi a másik opció, bár néha rákényszerít a játék. Nagyon hamar beszippantja az embert a játék, minden döntésünk kihatással lesz. De igazából nem is ez viszi el a játékot, hanem a karakterek és a történet kidolgozottsága. Szerintem fantasztikus, hogy mekkora karakterdrámát képes felvezetni. Lesz itt vallásos lány, tipikus gyökér csaj a gyökér barátnőivel, ügyetlen lány, tróger lány (ez jelen esetben Chloe). Barátnőnkről kiderül egy pár dolog, de szerintem alapvetően Max és Chloe barátságára épül az egész történet, így a játék végén hasonlóan döntöttem. Az a szomorú, hogy mind a két döntés szomorú a maga módján, de el lehet játszani a gondolattal, hogy ha hasonló helyzet lenne, Ti mit lépnétek. Csak dicsérni lehet a Square Enixet, hogy összedobta ezt a kis játékot. Alapvetően 5 fejezetből áll a játék, fejezetenként 2-3 óra játékidővel. Ez attól is függ, mennyire mélyül bele valaki a játékba, ugyanis rengeteg emberrel lehet beszélgetni, s hasznos információkat megtudni. 

Maxet egy tipikus jó karakternek ismerjük meg, aki inkább kimarad az illegális dolgokból, de aztán hamar rájön, hogy ez így nem fog működni, ahogy elképzelte. Olyan változáson megy keresztül, hogy szerintem ilyet Jaime Lannister karaktere óta nem is láttunk, de ugyanez elmondható Chloe-ra is, ugyanis ő először hülyének nézi Maxet, nem hisz neki, de ahogy halad előre a történet, sokadszorra is bebizonyosodik Max képességének ereje. A mellékes dolog is hamar kiderül az első epizód végén, azonban még nem fenyeget senkit és semmit sem, azonban a játék végén a mellékes dolog központi elemmé növi ki magát, s nincs mit tenni. 
Mondanám, hogy ajánlom mindenkinek ezt a játékot, de hazudnék, ha így lenne. Szerintem van egy bizonyos kor, ami alatt valaki nem is értené a játék mögöttes tartalmát, na meg a pillangó.hatást sem. De szerintem egy középiskolás simán megérti, hogy miről is van itt szó, mert a mélyebb tartalom egyáltalán ne az, amiről kívülről szól a játék.